FORMVLAE PVERILIVM COLLOQVIORVM GERMANICO-LATINO-VNGARICORVM, Pro Primis Tironibus Scholae Norimbergicae, Per SEBALDUM HEIDEN, Eorundem Praeceptorem conscriptae: Nunc denuò addito Idiomate Hungarico, in lucem editae. Ad Nasutum Lectorem: Consultum Pueris volumus, Nasute, valeto: Quaeritur hìc fructus, gloria nulla mihi. POSONII, Typis, & Impensis JOANNIS MICHAELIS LANDERER, Typographi. 1752.

[VD] [VS] [Vorsatz-1] [Vorsatz-2] [[1]]

FORMVLAE PVERILIVM COLLOQVIORVM GERMANICO-LATINO-VNGARICORVM, Pro Primis Tironibus Scholae Norimbergicae, Per SEBALDUM HEIDEN, Eorundem Praeceptorem conscriptae: Nunc denuò addito Idiomate Hungarico, in lucem editae. Ad Nasutum Lectorem: Consultum Pueris volumus, Nasute, valeto: Quaeritur hìc fructus, gloria nulla mihi.

POSONII, Typis, & Impensis JOANNIS MICHAELIS LANDERER, Typographi. 1752.

[[2]] [[3]]

SALVTATIO MATVTINA. DIALOGVS I.

ANDREAS. BALTHASAR.

A.	Bonus dies. Einen guten Tag. Adjon ISTEN jó napot.

B.	DEO gratias. GOtt sey Danck. ISTEN fogadja.

A.	Opto tibi bonum diem. Jch wünsch’ dir einen guten Tag. Kivánok tenéked jó napot.

B.	Talem & tibi precor. Jch biet’ dir auch so viel. Hasonlót kivánok tenéked-is.

A.	Benè sit tibi hoc die. Dir soll an dem Tage wohl seyn. E’ napon jól légyen tenéked dolgod.

B.	Nec tibi malè sit. Es soll dir auch nicht übel seyn. Néked se légyen gonoszul dolgod.

[[4]]

SALVTATIO MERIDIANA. DIALOGUS II.

BLASIVS. CLEMENS.

B.	Salve Clemens. Sey gegrüsset Clemens. Köszönök néked Kelemen.

C.	Salve & tu. Sey du auch gegrüsset. Köszönök néked-is.

B.	Salve plurimùm. Sey du sehr gegrüsset. Igen köszönök néked.

C.	Et tu tantùm salve. Und du auch so sehr. Tenéked-is annyiban köszönök.

B.	Salvus sis tui Du sey gegrüsset. Köszöntelek téged’.

C.	Tu qu que salve. Sey du auch gegrüsset. Én-is viszontag téged.

B.	Salutem tibi precor. Jch wünsche dir Heyl. Egésséget kivánok néked.

C.	Eandem & tibi opto. Dasselbige wünsche ich dir auch. Ugyan azont kivánok tenéked-is.

[[5]]

B.	Salute te impertior. Jch gib dir Heyl. Egésséget adok tenéked.

C.	Et ego quoque te. Und ich dir auch. Én-is tenéked.

B.	Jubeo te salvere. Jch sage dir Heyl. Egésséget mondok te néked.

C.	Te queque ego. Und ich dir auch. Én-is tenéked.

SALVTATIO VESPERTINA. DIALOGUS III.

CAROLVS. DEMETRIVS.

C.	Bonus Vesper. Ein guten Abend. Adjon ISTEN jó estvét.

D.	Gratia DEO. Danck sey GOtt. ISTEN fogadja.

C.	Bonum serum. Ein guten Abend. Jó estvét.

D.	Laus Creatori. Dem Schöpfer sey Lob. Ditsíret légyen a’ Teremtönek.

[[6]]

C.	Hic vesper felix sit tibi. Der Abend sey dir glückseelig. Ez Estve szerentsés légyen tenéked.

D.	Nec tibi infelix sit. Es sey dir auch nicht unglückseelig. Néked se légyen szerentsétlen.

SVB PRIMAM FACEM NOCTIS. DIALOGUS IV.

DECIVS. EVSTACHIVS.

D.	Sit tibi haec nox felix. Dir sey die Nacht glückseelig. Ez éj néked szerentsés légyen.

E.	Et tibi fausta haec sit. Sie sey dir auch glückseelig. Néked-is szerentsés légyen.

D.	Faustam degas noctem. Habe dir eine gute Nacht. Múlassad ez éjt egésségben.

E.	Tu quoque non infaustam. Und du auch keine böse. Te se múlassad bóldogtalanúl.

D.	Nox sit haec tibi commoda. Diese Nacht sey dir gut. Ez éj hasznodra légyen te néked.

E.	Et tibi non incommodet. Sie sey dir auch nicht böse. Néked se légyen ártalmodra.

[[7]]

TVM ITVR CVBITVM. DIALOGUS V.

FELIX. CASPAR.

F.	Quota est hora? Um welche Stund’ ist es? Hány óra vagyon?

C.	Sonuit Nonam. Es hat Neune geschlagen. Kilentzet ütött.

F.	Eundum est cubitum. Man soll schlaffen gehen. Ideje le-fekünni.

C.	Nondum dormiturio. Mich schläffert noch nicht. Még nem kell alunnom.

F.	At ego oppidò. Mich aber gar sehr. Én peniglen igen alhatnám.

C.	Tu eas cubitum. Gehe du schlaffen. Eredj feküdj-le.

F.	Quid tu autem ages? Was wilst du aber thun? Te peniglen mit akarsz mivelni?

C.	Legam ulterius. Jch will weiter lesen . Olvasok még tovább.

[[8]]

F.	Malo quiescere. Jch will lieber ruhen. Én inkább el-nyugszom.

C.	Facesse hinc Endimion. Weiche von hinnen du Fauler. Távozzál-el innét álomban telhetetlen.

F.	Haud te impedivero. Jch will dich nicht irren. Nem bántalak.

DVM REDITVR CVBITV. DIALOGUS VI.

GABRIEL. HENRICUS.

G.	Heus: expergiscere. Hörst du: wach auf. Halládé: serkenj-sel.

H.	Sine, ut dormiam. Laßt mich schlaffen. Hagyj alunnom.

G.	Surgendi tempus est. Die Zeit ist aufzustehen. Ideje fel-kelned.

H.	Nondum diluxit. Es ist noch nicht Tag worden. Még nem virradott-meg.

G.	Aperi oculos. Thue die Augen auf. Nyisd-fel a’ szemeidet.

[[9]]

H.	Adhuc gravantur somnó. Sie sind mir noch voll Schlafs. Még-nehezek az álomtól.

G.	Es glire somnolentior. Du schläfst mehr, denn ein Ratz. Többet alhatol a’ matskánál.

H.	Rogo, ne sis molestus. Lieber, laß mich zu Ruhe. Kérlek, ne háboríts-meg.

G.	Non pudet te asine? Du Esel, schämest du dich nicht? Vaj szamár, nem szégyenled-é?

H.	Cujus me pudeat? Wes soll ich mich schämen? Miért szégyenleném?

G.	In multam lucem stertere. Zu schlaffen an dem hellen Tag. Hogy még virradta-után-is aluszol.

H.	Quotam sonuit. Wie viel hat es geschlagen. Hányat ütött az óra?

G.	Jam imminet prima. Es wird jetzt eins schlagen. Ezentül meg-üti az eggyet.

H.	Adhuc parùm dormiam. Jch will noch ein klein Schläflein thun. Még aluszom egy-keveset.

[[10]]

G.	Quin surgis piger? Fauler, wilst du nicht aufstehen? Vaj te rest ember, nem akarsz-é egyszer fel-kelni?

H.	Quomodo tàm citò. Warum so bald? Miért olly hamar?

G.	Mox fuste te excitavero. Mit einem Prügel will ich dich bald aufwecken? Majd egy darab faval költlek-fel.

H.	Jam surgo, parce, precor. Jetzt steh’ ich auf, ich bitt’, verschone. Imé fel-kelek, hagyj békét, kérlek.

DVM ITVR AD SCHOLAM. DIALOGVS VII.

HANNO. IOHANNES.

H.	Heu, quid faciamus? Ach weh, was thun wir? Oh jaj, mit miveljünk?

J.	Cur sic vociferaris? Was schreyest du also? Mit üvöltesz óllyan igen?

H.	Nimis diu dormivi. Jch hab’ zu lang geschlaffen. Igen sokáig aluttam?

J.	Quid ita? Quid times? Wie also? Was fürchtest du? Hogy lehet az? Mit félsz?

[[11]]

H.	Tempus justum transiit. Die rechte Zeit ist hin. Az igaz idö el-múlt.

J.	Quod tempus dicis? Welche Zeit meynest du? Melly idöt mondaszsz?

H.	Horam primam. Die erste Stunde. Az elsö órát. Az egy órát.

J.	Tu certè falleris. Du irrest dich. Te nyilván tévelygesz.

H.	Tamen audivi. Habe ich’s doch gehöret. Lám én hallottam.

J.	Non rectè audivisti. Du hast nicht recht gehör’t. Nem igazán hallottad.

H.	Quotam tu audisti? Welche hast du gehör’t? Te mellyiket hallottad?

J.	Audivi ultimam. Jch hab’ den Garaus gehör’t. Mind végig hallottam.

H.	Quota ea est? Wieviel ist das? Hány az?

[[12]]

J.	Duodecima. Zwölffe. Tizen-kettö.

H.	Utinam verum sit. O daß es wahr wäre. Adja az ISTEN, hogy az légyen.

J.	Non est, quod dubites. Da habe keinen Zweiffel an. Semmi kétséged abban ne légyen.

H.	Oppidò laetor. Jch freue mich sehr. Igen örülök azon.

INTER EVNDVM IN SCHOLAM. DIALOGUS VIII.

IODOCVS. KILIANVS.

J.	Heus, heus, mane. Hör´st du, still. Hallád-é állj-meg.

K.	Quid vis? Cur maneam? Was wilst du? Warum soll ich bleiben? Mit akarsz? Miért álljak-meg?

J.	Est quod tecum loquar. Jch hab’ etwas mit dir zu reden. Vagyon valami beszédem veled.

[[13]]

K.	Modò non vacat. Jch hab jetzt nicht die Weil. Nem érkezem most.

J.	Tantillum pernegas? Wilst du mir solches versagen? Ollyan dolgot tagadsz-é-meg tölem?

K.	Mitte me modò. Laßt mich jetzund gehen. Hadd mennjek-el mostan.

J.	Non dimittam te. Jch will dich nicht gehen lassen. Nem hagylak el-menni.

K.	Enecas me furcifer. Du Bub mach’st mich schier toll. Vaj akasztó fára-való majd meg-bolondítasz.

J.	Tantùm verbum audi. Höre nur ein Wort. Tsak egy igémet halld-meg.

K.	Ecquid mea refert? Gehet das auch mich an? Mi gondom véle?

J.	Per multum scilicet. Ja eben viel. Sok igen-is.

K.	Quid negotii est? Dic. Was ist? Sag’ an. Mi dolog? beszéld-meg.

[[14]]

J.	Dicam, modò des fidem. Jch wil’s sagen, doch verheisse mir vor. Meg-mondom, tsak fel-fogadd.

K.	Quam fidem darem? Was soll ich dir verheissen? Mitsodát sogadnék-fel?

J.	Te non fore infidum. Daß du mir nicht untreu wöllest seyn. Hogy én-hozzám hitetlen nem lész.

K.	Do fidem, fidus ero. Gehe hin, ich will dir treu seyn. Imé fel-fogadom, hü leszek.

J.	Adhibe nunc aurem. Halt das Ohr her. Tartsd ide a’ füledet.

K.	Quid aurem? clare dic. Was Ohr? sage es laut. Mit fülelsz, nagyon mondjan.

J.	Arcana res est. Es ist eine heimliche Sache. Titkos dolog.

K.	Tamen soli sumus. Sind wir doch allein. Lám tsak magúnk vagyunk.

J.	Clarè non dicam. Jch wil’s nicht laut sagen. Nem mondom nagyon.

[[15]]

K.	Ludificabis nunc me. Du spottest nur mein. Meg-tsalsz most engemet.

J.	Id est, quod volui. Eben das wolt ich. Ugyan azt akartam.

K.	Haud impunè feres. Es soll dir nicht geschenck’t werden. Nem mégy-el véle, boszszúmat állom.

INTER DISCENDVM IN SCHOLA. DIALOGVS IX.

KILIANVS. LAMPERTVS.

K.	Heus tu, huc sede. Hör’st du, setze dich hieher. Halládé te, ülj ide.

L.	Quid hic facerem? Was soll ich daselbst thun. Mit miveljek itt?

K.	Discamus simul. Wir wollen zugleich lernen. Tanuljunk eggyütt.

L.	Rem gratam offers. Das ist mir angenehm. Kedves dologgal kinálsz engemet.

[[16]]

K.	Alter alterum doceat. Einer soll den andern lehren. Egyik a’ másikunkat tanitsa.

L.	Perlubens pareo. Jch folge dir gar gern. Nagy örömest engedek.

K.	Quid nam tu discis? Was lernest du? Mit tanúlsz te?

L.	Disco legere. Jch lerne lesen. Tanulok olvasni.

K.	Vbi nunc legis? Wo liest du jetzund? Melly helyen olvassz mostan?

L.	In hoc folio. An diesem Blat. Ezen a’ levélen.

K.	Scis Lectionem? Kanst du deine Lection? Tudod-é a’ letzkédet.

L.	Non admodum promptè. Nicht sehr wohl. Nem igen jól.

K.	Quoties recitasti? Wie oft hast du aufgesagt? Hányszor mondottad-el?

[[17]]

L.	Semel I. Bis II. Ter III. Quater IIII.

K.	Cuinam recitasti? Wem hast du aufgesagt? Kinek mondottad-el?

L.	Rectori Scholae. Dem Schulmeister, Az Oskola-Mesternek.

K.	Siquid nescis: roga. Was du nicht kanst, das frage. A’ mit nem tudsz? kérd-meg.

L.	Quomodo hoc legam Wie soll ich das lesen? Mint kell ezt olvasnom?

K.	Collige litteras. Buchstabire es. Szedd öszve a’ betüket.

L.	Tu me observa. Merck du mir drauf. Halgass te reám.

K.	Vt haesitas linguâ. Wie stammlest du also? Mit akadoszsz nyelveddel:

L.	Sic assuetus sum. Jch hab’s also gewohnet. Igy szoktam meg.

K.	Desuesce rursus. Entwehne dich wieder. Szokjál-el róla ismét.

[[18]]

L.	Pergam legere. Jch will weiter lesen. No olvasok tovább.

K.	Jam verò præcipitas. Jetzund eilest du sehr. Mostan ingen sietsz véle.

L.	Tu meliùs doce. Lehre du mir’s besser. Tanits-meg te jobban reá.

K.	Sic distinctè legas. Also unterschiedlich solst du lesen. Ekképen szép ékessen olvass.

L.	Tam clarè haud queo. Jch kan’s nicht so deutlich. Nem lehet én tölem ólly értelmesen.

K.	Usu addisce. Durch Ubung lerne es. Gyakorlás-által tanùld-meg.

L.	Tentabo, quid possim. Jch will versuchen, was ich kan. Meg-próbálom, mit tehetek.

DE CAVENDIS IN SCHOLIS CORYCAEIS. DIALOGVS X.

LVCAS. MARCVS.

L.	Cur sic mussitas? Warum bist du so still? Miért szuszoksz igy?

[[19]]

M.	Non audeo loqui. Jch darf nicht reden. Nem merek szólni.

L.	Quis te prohibuit? Wer hat dir’s verbotten? Kitsoda tiltott-meg tégedet.

M.	Praeceptor noster. Unser Schulmeister. A’ mi Mesterünk.

L.	Tamen is non adest. Jst er doch nicht zugegen. Lám ö nintsen jelen.

M.	At Corycaei adsunt. Es sind aber die Aufmercker da. De az alattomban vígyázók jelen vagynak.

L.	Quos Corycaeos dicus? Wer sind die Aufmercker? Kiket mondasz alattomban halgatóknak.

M.	Qui clanculum nos signant. Die uns heimlich anschreiben. A’ kik titkon minket fel-jegyeznek.

L.	Nullum ex bis nôsti? Kennest du keinen aus ihnen? Ezek közzül egyet sem esmérszé?

M.	Quî ego noscerem? Wie solt ich sie kennen? Hogy-hogy esmérhetném-meg?

L.	Tam cautè rem agunt? Halten sie sich so heimlich? Olly okosan tészik dolgokat?

[[20]]

M.	Ea est illis astutia. Sie sind so listig. Önékiek az az álnokságok.

L.	Tu loquere latinè. Rede du Lateinisch. Te szólj Deákúl.

M.	Quàm vellem, si scirem. Wie gern’ ich wolte, so ich könte. Oh mint akarnám, ha tudnék.

L.	At sic addisces citiùs. Du wirst’s aber also eher lernen. Ekképen tanúlsz hamarébb-meg.

M.	Hac spe dulcescit ferula. Dis mach’t, daß ich’s Streichen nicht achte. Ez miveli azt, hogy vereséggel nem gondolok.

DE FERVLA. DIALOGUVS XI.

MARTINVS. NICOLAVS.

M.	Quis hic ejulat? Wer greynet da? Kitsoda jajgat itt?

N.	Ego miser. Jch Armer bin es? En vagyok nyavalyás.

[[21]]

M.	Quô pactô miser es. Warum bist du arm? Miképen vagy nyavalyás?

N.	Virgis caesus sum. Jch bin gestrichen worden. Veszszövel verettem-meg.

M.	Quid commeruisti? Was hast du verschuld’t? Mit vétettél-vólt?

N.	Nihil didiceream. Jch hatte nicht’s gelernet. Semmit nem tanúltam-vólt.

M.	Meritò caesus es. Man hat dich billich gestrichen. Méltán verettél-meg.

N.	Etiam tu me ludis? Spottest du meiner auch? Még te-is meg-tsúfolsz engemet?

M.	Cur autem non didiceras? Warum lernest du aber nicht? Te penig miért nem tanultál-vólt?

N.	Post haec ero cautior. Jch will fortan emsiger seyn. Ennek-utánna szorgalmatosb leszek.

[[22]]

DE JENTACVLO. DIALOGVS XII.

NENIVS. OSWALDVS.

N.	Quò tu nunc abis? Wo gehest du jetzund hin? Hová mégy te mostan?

O.	Domum me confero. Jch gehe heim. Haza megyek.

N.	Quid domi ages? Was wilst du daheim thun? Mit tsinálsz otthon?

O.	Sumam jentaculum. Jch will die Früh-Suppen essen. Fölöstökömet eszem.

N.	Quânam iturus es? Welchen Weeg wilst du gehen? Melly felöl mégy?

O.	Hâc per forum. Da über den Marckt. Ezen a’ Piatzon-által.

N.	Comitabor te. Jch will dir das G’leite geben. Én el-kísérlek tégedet.

O.	Nîl opus est. Es ist ohne Noth. Nem szükség.

[[23]]

N.	Aversaris me? Verachtest du mich? Meg-utálszé engemet?

O.	Non, sed parco tibi. Nein, sondern ich schone dein. Nem, hanem kéméllek tégedet.

N.	Nihil, est quod agam. Jch habe sonst nichts zu thun. Égyéb dolgom semmi nintsen.

O.	Lubens te accipio. Jch nehm’ dich gern’ an. Örömest fogadlak téged’.

DE REDITV à JENTACVLO. DIALOGVS XIII.

ONVPHRIVS. PAVLLVS.

O.	Unde nobis redis? Wannen komm’st du her? Honnan jöszsz mi hozzánk?

P.	A’ jentaculo. Von der Früh-Suppen: A’ Fölöstökömröl.

O.	Ubi jentâsti? Wo hast du zu morgen gessen? Hol ettél Fölöstökömet?

[[24]]

P.	Rogas? Domi meae. Frag’st du? daheim in meinem Haus. Azt kérded-é? Házamnál.

O.	Quid jentâsti? Was hast du zu morgen gessen? Mit ettél fölöstökömben?

P.	Panem jurulentum. Ein Brod in einer Suppen. Leves kenyeret.

O.	Quis tecum jentavit? Wer hat mit dir zu Morgen gessen? Kitsoda ett veled Fölöstökömet?

P.	Tota Familia. Das gantze Haus-Gesind. Az egész tseléd.

O.	Nihil mihi adfers? Bring’st du mir nicht’s? Semmit nem hozsz-é énnékem?

P.	Quid adferrem tibi? Was soll ich dir bringen? Mit hoznék tenéked?

O.	Frustrum Panis. Ein Stück Brod. Egy darab kenyeret.

P.	Panem quidem habeo. Brod habe ich wohl. Kenyerem ugyan vagyon.

[[25]]

O.	Cede mihi partem. Gib mir auch ein Theil. Add nékem felét.

P.	Accipe dimidium. Habe dir’s halb. Vedd el felét.

O.	Ago tibi gratias. Jch sage dir Danck. Köszönöm azt tenéked.

P.	Non age, sed refer. Nicht sage, sondern gib Danck. Ne köszönnyed, hanem ugyan megfizessed.

O.	Non est, unde referam. Jch habe nich’s wieder zukehren . Nintsen a’ honnan meg-fizetném.

P.	Non semper egebis. Du wirst nicht all’zeit Mangel haben. Nem mindenkor szükölködöl.

O.	Gratum me reperies. Du solt mich nicht undanckbar finden. Hálá-adónak esmérsz engem’ lenni te hozzád.

DIALOGVS XIV.

PETRVS. QVIRINVS.

P.	Para mihi hanc pennam. Temperire mir die Feder. Tsináld-meg nékem e’ pennát.

[[26]]

Q.	Est tibi cultellus? Hast du ein Messerlein? Vgyon-é késetskéd?

P.	Est, sed valde hebes. Ja, es ist aber nicht scharf. Vagyon, de igen életlen.

Q.	Acutiorem adfer. Bring’ ein schärffer’s her. Hozz élesbet ide.

P.	Vbi accipiam? Wo soll ich’s nehmen? Hol vegyem?

Q.	Vtendum expete. Entlehne es. Kérj költsön.

P.	Adfero, utere. Jch bring’ eins, brauch du es. Hozok egyet, tsináld-meg véle.

Q.	Vis crassam, an tenuem? Wilst du sie grob, oder klein? Vastagon kell-é, avagy vékonyan?

P.	Mediam volo. Jch will sie mittelmäßig. Közép-szerüt kivánok.

Q.	Da atramentum. Gib Dinten her. Adj téntát ide.

[[27]]

P.	En Atramentarium. Schau, da hast du das Dintenfaß. Imé e’ Kalamáris.

Q.	Da quoque papyrum. Gib mir auch ein Papier. Adj Papirossat-is.

P.	Et haec in promptu est. Das ist auch schon da. Az-is készen vagyon.

Q.	Papyrus perfluit. Das Papier schlägt durch. A’ Ténta által-hattja a’ Papirossat.

P.	Non habeo aliam. Jch habe kein anders. Énnékem más nintsen.

Q.	Quid vis, ut scribam? Was wilst du, daß ich schreibe? Mit akarsz, hogy irjak?

P.	Praescribe litteras. Schreib’ mir ein A B C für. Irj énnékem egy A B C-ét.

Q.	Tu imitaberis. Wilst du es nachschreiben? Az szerént irsz-é osztán?

P.	Ità, in hoc peto. Ja, darum begehre ich’s . Ugy, azért kívánom.

[[28]]

Q.	Saepè describe. Du schreib’ es oft ab. Gyakorta irjad-le.

P.	Faciam, ùt jubes. Jch will thun, wie du heist. Ugy tselekedem, a’ mint parantsolod.

INTER REDEVNDVM A SCHOLA. DIALOGVS XV.

QVIRINVS. RVDOLPHVS.

Q.	Vt tecum agitur? Wie geh’t es dir? Mint vagy?

R.	Benè mecum agitur? Es gehet mir noch wohl. Jól vagyok.

Q.	Id lubens audio. Das höre ich gern’. Azt örömest hallom.

R.	Gratiam habeo. Jch dancke dir. Köszönöm néked.

Q.	Ubi jam fuisti. Wo bist du jetzund gewest. Hol vóltál mostan?

R.	In Ludo literario. Jn der Schul. Az Oskolában.

[[29]]

Q.	Quorsum sic properas? Wo eilest du also hin? Hová sietsz ólly igen?

R.	Domum versus. Heimwarts. Haza-felé.

Q.	Quid domi ages? Was willst du daheim thun? Mit tselekeszel otthon?

R.	Adornabo Mensam. Jch will den Tisch zurichten. Asztalt vetek.

Q.	Tam manè prandes? Jßt du das Morgenmahl so früh? Illy reggel ebédlesz-é?

R.	Obsequor parenti. Jch thue, wie mich der Vatter heißt. Szülémnek ebben engedek.

Q.	Facies, ùt te decet. Du thust, wie dir geziemet. Jól miveled azt.

R.	Abeo: tu vale. Jch geh’ dahin, gehab’ dich wohl. El-mégyek; légy egésségben.

Q.	Et tu quoque vale. Gehab’ dich auch wohl. Te-is légy egésségben.

[[30]]

DVM INSTRVITVR MENSA. DIALOGVS XVI.

REMIGIVS. SEBALDVS.

R.	Puer, vbi es? Junger, wo bist du? Gyermek, hol vagy?

S.	Adsum, quid me vis? Hier bin ich, was wilst du meiner? Itt vagyok, mit akarsz velem?

R.	Instrue Mensam. Bereit’ den Tisch. Vesd-meg az Asztalt.

S.	Est ne tempus prandii? Jst es Essens-Zeit? Vagyon-é ideje az ételnek?

R.	Est, quando sic lubet. Ja, weil es mir also gefällt. Vagyon, midön énnékem ugy tetszik.

S.	Rectè curabitur. Jch will ihm recht thun. Véghez-viszem azt helyesen.

R.	Porrige cultros. Lange die Messer her. Add ide a’ késeket.

S.	In promtu adsunt. Sie seynd schon da. Készen vagynak.

[[31]]

R.	Da mappas manuarias. Thue die Facinetlein her. Add ide a’ keszkenöket.

S.	Et Istae adsunt. Die seynd auch schon da. Azok-is itt vagynak.

R.	Appone salinum. Setze das Saltzfaß auf. Tedd-fel a’ Só-tartót.

S.	Prius Sale implebo. Jch will es vor mit Saltz füllen. Elöször meg-töltöm Sóval.

R.	Elue calices. Wasche die Trinck-Geschirr. Öblítsd-meg a’ Pohárokat.

S.	Dudum lavi. Jch hab’s längst gewaschen. Régen meg-mostam.

R.	Adfer orbes. Bring’ die Teller her. Hozz ide a’ Tányérokat.

S.	In scamno jacent. Sie liegen auf der Banck. A’ padon vagynak.

R.	Et corbem cochleariam. Und auch den Löffel-Korb. És a’ Kalán-tartót-is.

S.	Ex paxillo pendet. Er hanget an dem Nagel. A’ Szegen függ.

[[32]]

R.	Apta circulum. Stelle den Schlüssel-Ring. Tedd-die szépen a’ Tál-tartót.

S.	Nunquid aliud vis? Was willst du mehr? ‘S Hát még kell-é több valami?

R.	Nunc mores discas. Jetzund sollt du Zucht lernen. Immár erköltsöket tanúlj.

S.	Quos mores discam? Was für Zucht soll ich lernen? Mitsodás erköltsöket tanúljak?

R.	Quos in mensa serves. Die du an dem Tisch gebrauchen sollst. Mellyeket az asztalnál meg tarts.

S.	Rogo me doceas. Jch bitte dich, lehre mich. Kérlek, taníts-meg engemet.

R.	Perlubens hoc faciam. Das will ich gerne thun. Azt örömest meg-mivelem.

S.	Ego auscultabo. Jch will fleissig d’rauf mercken. En szorgalmatosan halgatok reá.

R.	Ne me interpella. Rede mir nicht’s darzwischen. Engemet a’beszéd közben meg-ne szólíts.

S.	Haud Verbum faciam. Jch will kein Wort reden. Egy szót sem szólok.

[[33]]

Primò vngves purga.
Erstlich reinige die Nägel.
Elöször körmeidet tisztítsad-meg.
Hinc manus lava.
Darnach wasche die Händ.
Az után kezeidet meg-mossad.
Mox DEO benedicas.
Alsdann sprich das Benedicite.
Leg-ottan mond-el az Asztali áldást.
DEVS Pater noster cœlestis, benedicat nobis filiis, & his, quae iam sumus sumpturi, per IESVM Christum Dominum nostrum, Amen.
Post decenter accumbe.
Darnach setze dich fein züchtig nieder.
Az után ékessen le ülj.
Cibos cave digitis.
Die Speis greif mit dem Finger an.
Ujoddal fogjad az ételt.
Ne conde volâ.
Nicht faß in die Faust.
Markodban ne rejtsd.
Primus nè esto esu.
Nicht sey der erste im Essen.
Ne légy elsö az ételben.
Nec primus bibe.
Trinck auch nicht zum ersten.
Elsöben se igyál. [[34]]
Cubitô nè te fulcias.
Nicht steure dich auf die Ellenbogen.
Asztalra ne könyökölj.
Erectus sede.
Sitze aufgericht.
Egyenessen ülj.
Nec pandas brachia.
Und breite die Arm nicht aus.
És karjaidat ki-ne terjeszszed.
Nec bibe avidè.
Nicht trinck begierlich.
Mohon ne igyál.
Nè mande avidè.
Auch käu nicht geitzig.
Mohon se egyél.
Proxima decerpe.
Nimm das nächste vor dir.
Az elötted valót, leg közelebbet veddki.
In orbe ne morare.
Säume dich nicht auf dem Teller.
A’ Tányéron ne késsél.
Alios nè inspicito.
Siehe andere Leute nicht an.
Egyebekre ne nézz.
Bibiturus os terge.
Wisch den Mund, wann du trincken wilst.
Töröld meg a’ szádat, mikor innya akarsz.
Non manu, sed mappulâ.
Nicht mit Händen, sondern mit dem Tuch.
Nem a’ kezeddel, hanem keszkenövel. [[35]]
Morsa nè retinge.
Das Gebißne tuncke nicht wieder ein.
A’ meg-harapott falatot ne mártsd bé másodszor.
Ne linge digitos.
Nicht lecke an den Fingern.
Ne nyaljad az ujaidat.
Nec ossa rode.
Nage auch kein Bein.
Csontot se rágj.
Quaeque scinde cultrô.
Schneid ein jedes mit dem Messer.
Késsel metélj mindent.
Os nè perungas.
Beschmier den Mund nicht.
Szádat bé ne kenjed.
Digitos saepe terge.
Die Finger trückne oft.
Ujadat gyakorta meg töröljed.
Nares nè fode.
Nicht stör in der Nasen.
Orrodat ne vájjad.
Non rogatus tace.
Schweig, weil man dich nicht fraget.
Nem kérdetvén, halgass.
Quod satis est, ede.
Jß soviel du magst.
Egyél a’ mennyi kell.
Cùm satur es, surge.
Wann du genug hast, so stehe auf.
Mikor eleget ettél, kelj-fel. [[36]]
Rursus lava manus.
Wasche die Händ wieder.
Kezeidet ismét mosd meg.
Mensalia tolle.
Hebe das Geräthe auf.
Vedd-fel az Abroszt.
DEO gratias age.
Sage GOtt dem HErrn Danck.
Az UR ISTENnek hálát adgy.
QVi nos creavit, redemit, & pavit, huic gratias agamus sempiternas, per IESVM Christum Dominum nostrum, Amen.

A PRANDIO REDEVNTIVM IN SCHOLAM. DIALOGVS XVII.

SIMON. TITVS.

S.	Quid geris in sinu? Was trägst du im Busen? Mit viselsz kebeledben?

T.	Merendam meam. Mein Vesper-Brod. Az én Osonnámat.

S.	Ego nihil attuli. Jch hab nichts gebracht. Én sémmit nem hoztam velem.

T.	Quid autem edes? Was wirst du dann essen? Tehát mit észel?

[[37]]

S.	Emam mihi panem. Jch will mir Brod kauffen. Kenyeret veszek magamnak.

T.	Habes pecuniam? Hast du Geld? Vagyon-é pénzed?

S.	Obolum habeo. Jch hab einen Heller. Egy fillyérem vagyon.

T.	Quis tibi hunc dedit? Wer hat dir den gegeben? Ki adta néked azt?

S.	Pater meus dedit. Mein Vater hat mir den gegeben. Az én Atyám adta.

T.	Pium habes Patrem. Du hast einen gütigen Vater. Jó Atyád vagyon.

S.	Qualem tu habes? Was hast du für einen? Minémü vagyon tenéked?

T.	Admodùm durum. Einen sehr harten. Igen kemény.

S.	In rem tuam est. Es ist dein Nutz. Hasznodra vagyon.

T.	Mallem alium. Jch hätte lieber einen andern. Mást szeretnék inkább.

[[38]]

S.	Stultè loqueris. Du redest närrisch. Bolondúl szóllasz.

T.	Sic mihi excidit. Es ist mir also ausgefahren. Igy esék mondanom.

S.	Perires licentiâ. Du verdirbest durch Nachläßigkeit. Vesznél-el szabadtságoddal.

IN SCHOLA LVDENTIVM. DIALOGVS XVIII.

TIMOTHEUS. VITVS.

T.	Vae! nobis Vite. Ach weh uns Veith! Jaj minékünk Atyámfia Vida!

V.	Quid est? quid tremes? Was ists ? Warum zitterst du? Mi dolog? mit reszketsz?

T.	Ego & tu perimus. Es wird mir und dir übel gehen. Én és te gonoszúl járúnk.

V.	Quid ita? qua de causa? Wie also? aus was Ursach? Hogy lehet az? mi okáért?

T.	Praeceptor venit. Der Schulmeister kommt. A’ Mester meg jöve.

[[39]]

V.	Quid ex te audio. Was höre ich von dir? Mit hallok töled?

T.	Vae nostris natibus. Ach weh unsern Aersen. Jaj a’ mi al-felünknek.

V.	Vbi is est obsecro? Wo ist er dann? Hol vagyon ö kérlek?

T.	Per gradus ascendit. Er ist die Stiegen hinauf gangen . A’ garáditson ment-fel.

V.	Quis id ait? quis vidit? Wer sagt das? wer hat ihn gesehen? Ki mondja azt? ki látta?

T.	Egomet, inquam, vidi. Jch sag dir, ich hab ihn gesehen. Én magam láttam.

V.	Vidît ne nos ludere? Hat er uns sehen spielen? Látott-é minket játzoni?

T.	Id est, quod timeo. Eben dasselbige förchte ich. Ez az oka, hogy félek.

V.	Quid ergo agemus? Was wollen wir denn thun? Mit tegyünk hát?

T.	Amove orbiculos. Thue die Rädlein weg. Vidd-el a’ golyobisokat.

[[40]]

V.	Rectè admones. Du ermahnest mich recht. Jól intesz.

T.	Explicemus libros. Wir wollen die Bücher aufthun. Nyissuk fel a’ könyveket.

V.	Certè astutus es. Du bist warlich listig. Bizony ravasz vagy.

T.	Sic rebitur nos discere. Also wird er meynen, wir lernen. Ekképen álít minket tanúlni.

DE DIMISSIONE à LITTERIS. DIALOGVS XIX.

VLYSSES. XANTIPPVS.

V.	Io gaudete Sodales. Jo, freuet euch ihr Gesellen. Nosza, örüljetek társaim.

X.	Quid est, quod sic gestis. Was ists , daß du also frolockest? Mi dolog vagyon, hogy igy vigadosz?

V.	Sunt nobis feriae. Wir haben einen Feyertag. Innepünk vagyon.

X.	Quas dicis ferias? Was nennest du für einen Feyertag? Mitsoda innepet mondasz?

[[41]]

V.	Otium à litteris. Müßigkeit von dem lernen A’ tanuságtól való ürességet.

X.	Quando otiabimur? Wann werden wir müßig seyn? Mikor lészen ürességünk?

V.	Hodie à prandio. Heut Nachmittag. Ma ebéd után.

X.	Ergo ludemus. So wollen wir spielen. Játzúnk tehát.

V.	Quidnam ludemus? Was wollen wir spielen? Mivel játzúnk?

X.	Ludemus globulis. Wir wollen Rüglein spielen. Golyobissal játzúnk.

V.	Ludus puerilis est. Dis ist ein kindisch Spiel. Gyermeki játék ez.

X.	Quem tu ludum malles? Welches Spiel wolst du lieber? Mitsoda játékot akarnál te inkább?

V.	Decertemus saltu. Wir wollen in die Wette springen. Ugordjunk hamarját.

X.	Hunc ludum odi. Dem Spiel bin ich feind. Ezt a’ jatékot gyülölöm.

[[42]]

V.	Quadam de causa? Aus was Ursach? Mi okáért?

X.	Quia pedes lassat. Es macht die Beine müd. Mert a’ lábat el-fárasztja.

V.	An non pudet te? Schämest du dich nicht? Avagy nem szégyenled-é?

X.	Cujus me puderet? Was soll ich mich schämen? Miért szégyenleném magamat?

V.	Quòd tam piger es. Daß du so faul bist. Hogy ólly rest vagy

X.	Certè piger non sum. Jch bin warlich nicht faul. Bizony én rest nem vagyok.

V.	Quin ergo saltabis. So wurdest freylich springen. Tehát bizony ugraszsz.

X.	Cave, nè provoces. Schau, fordere mich nicht aus. Kérlek, ne ingerlj.

V.	Imò te adiuro. Ja, ich beschwöre dich. Söt ugyan reád esküszöm.

X.	Videbis, quid possim. Du wirst sehen, was ich kan. Meg látod mit tehetek.

[[43]]

LITIGANTIVM DE SESSIONE. DIALOGVS XX.

X. Y.

X.	Apage te hinc. Heb dich da weg. Kelj-fel innen.

Y.	Satis imperiosè. Siehe, gewaltig genug. Igen fennyen szóllasz.

X.	Hic mihi locus est. Dis ist meine Statt Itt vagyon nékem helyem.

Y.	Atqui ego nego. Jch aber sage nein darzu. Én penig nem hiszem.

X.	Prior hìc sedi. Jch bin eher da gesessen. Elébb ültem én itt nálad.

Y.	Cur autem surrexisti? Warum bist du dann aufgestanden? Tehát miért keltél-fel?

X.	Negotium fuit. Jch hab zu schaffen gehabt. Dolgom vólt.

Y.	Quid signi posuisti? Was vor ein Zeichen hast gelegt? Mitsoda jelt tettél?

[[44]]

X.	Non vides librum. Siehest du nicht das Buch? Nem látod-é a’ Könyvet?

Y.	Liber isthic iacet. Dein Buch liegt dort. A’ Könyved ahol fekszik.

X.	At tu semovisti. Du hast mirs weggeruckt. Mert te vetetted-el.

Y.	Id factum pernego. Das hab ich nicht gethan. Azt én nem miveltem.

X.	Quin tandem cedes? Wirst du mir ja noch weichen? Nem akarsz-é még-is helyt adni?

Y.	Tu me vi extrudes? Wilst du mich mit Gewalt wegstossen? Erövel tolysz-é te engemet-ki?

X.	Nisi volens cesseris. Wann du nicht gern weichen wilst. Hanem ha jó kedvel helyt adsz.

Y.	Hoc dicam Magistro. Das will ich dem Magister sagen. Meg-mondom ezt a’ Mesternek.

X.	Susque deque fero. Jch frage nichts darnach. Semmit nem gondolok véle.

[[45]]

INVITANTIVM SE INVICEM. DIALOGVS XXI.

Y. Z.

Y.	Cras ad me venì. Komme morgen zu mir. Holnap hozzám jöj.

Z.	Metuo, vt possim. Jch förcht, ich könn es nicht thun. Félek rajta, hogy tölem nem lehet.

Y.	Cur non possis? Warum solst du es nicht können thun? Miért nem lehetne töled?

Z.	Domi manendum est. Jch muß daheim bleiben. Otthon kell maradnom.

Y.	Quid negotii est? Was hast du zu thun? Mi dolgod vagyon?

Z.	Oportet me scribere. Jch muß schreiben. Irnom kell.

Y.	Scribito cras. Schreib morgen. Irj holnap.

Z.	Nihil polliceor. Jch versprich nichts. Semmit nem fogadok.

[[46]]

Y.	Sic colis socium. Also ehrest du deinen Gesellen. Igy betsüllöd társodat.

Z.	Culpa non est mea. Die Schuld ist nicht mein. Nem én bünöm.

Y.	Posses, si velles. Du möchtest wohl, wann du woltest. Meg mivelhetnéd, ha akarnád.

Z.	Vellem, si possem. Jch wolte gern, wann ich möcht. Akarnám, ha lehetne.

DE STVDIO INTERROGANTIVM. DIALOGVS XXII.

ABRAHAM. BRICTIVS.

A.	Quid à coena facies? Was thust du nach dem Abendmahl? Mit tsinálsz a’ vatsora után?

B.	Cupis hoc scire? Wilst du das wissen? Akarod-é azt meg tudni?

A.	Ideò sciscitor. Darum frage ich? Azért tudakozom.

[[47]]

B.	Post cibum deambulo. Nach dem Essen spatziere ich. Etel után sétálok.

A.	Post autem quid agis? Was thust du darnach? Annak utánna pedig mit tsinálsz?

B.	Audita repeto. Jch betracht wieder, was ich hab gehört. A’ mit hallottam, azt forgatom ujonnan-elö.

A.	Quomodo hoc facis? Wie thust du das? Hogy hogy miveled te azt?

B.	Saepe relegendo. Mit oft überlesen. Gyakorta való olvasással.

A.	Quid, si quid excidit? Wie, wann du etwas vergessen hast? Mit tész, ha valamit el-felejtettél?

B.	Disco postridie. Jch lerne es den nächsten Tag darnach. A’ következendö napon tanúlom-meg.

DE ABSENTIA à SCHOLA. DIALOGVS XXIII.

BENEDICTVS. CHRISTOPHORVS.

B.	Vbi fueras heri. Wo warest du gestern? Hol vóltál tegnap?

[[48]]

C.	Quonam tempore? Um welche Zeit? Mi idöben?

B.	Statim à prandio. Alsbald nach dem Essen. Mindjárt ebéd után.

C.	Domi laui. Jch hab daheim gebadt. Házamnál förödtem.

B.	Quamdiu lauisti? Wie lang hast du gebadt? Mennyi ideig förödtél?

C.	Totam fermè horam. Schier eine gantze Stund. Majd egy egész óráiglan.

B.	Quis tecum lauit? Wer hat mit dir gebadt? Kitsoda förödött te veled?

C.	Parentes mei. Meine Eltern. Az én Szüléim.

B.	Lotus, quid feceras? Was thätst du nach dem Bad? A’ fördö-után mit miveltél?

C.	Siccabam capillos. Jch trocknete meine Haar. Hajaimat száraztottam.

[[49]]

B.	Cur non ibas in scholam? Warum giengest du nicht in die Schul? Miért nem mentél az Oskolába?

C.	Pater prohibuerat. Der Vatter verbot es mir. Az Atyám tíltott vólt-meg.

B.	Cur prohibuit? Warum verbot ers dir? Miért tíltott vólt-meg.

C.	Nam caput madebat. Mir war das Haupt naß. Mert a’ fejem nedves vala.

B.	Delicatus puer es. Du bist ein zartes Kind. Kedvedre tartott gyermek vagy.

MVTVO GRATVLANTIVM. DIALOGVS XXIV.

CYRILLVS. DONATVS.

C.	Vnde jam prorepis? Wannen krüchst du jetzund herfür? Honnan ballagsz te most-elö?

D.	E domo mea. Aus meinem Hauß? Házamtól.

C.	Diu te non videram. Jch hab dich lang nicht gesehen. Sok idötül fogva nem láttalak tégedet.

[[50]]

D.	Et ego te diutiùs. Und ich dich noch länger. Én tégedet még több idötül fogva.

C.	Valuistine bene? Bist du gesund gewesen? Vóltál-é egésségben?

D.	Optimè valui. Jch hab mich sehr wohl gehabt. Jó egésségben vóltam.

C.	Aedepol gaudeo. Wahrlich ich freue mich. Bizony igen örülök.

D.	Vt autem tu vales. Wie gehabst du dich aber? Te pedig mint vagy?

C.	Admodum bellè. Sehr wohl. Igen jól.

D.	Et ipse gaudeo. Jch freue mich des auch. En-is azon örülök.

AGNOSCENTIVM SESE MVTVO. DIALOGVS XXV.

SIMON. PETRVS.

S.	Quod tibi nomen est? Wie heist du? Mitsoda neved?

[[51]]

P.	Mihi nomen est Petri. Jch heisse Petrus. Ennékem Péter nevem.

S.	Quis sis, non novi. Jch kenne dich nicht, wer du bist. Nem esmérlek, ki vagy.

P.	Non me novisti? Kennest du mich nicht? Engem nem ismérsz-é?

S.	Non negem, si noverim. Jch lügnete nicht, so ich dich kennt. Meg-nem tagadnálak, ha esmérnélek.

P.	Oblitusne es mei? Hast du dann meiner vergessen? El-feletkeztél-é én rólam?

S.	Ante nunquam te vidi. Jch hab dich vor nie gesehen. Ennek elötte soha nem láttalak.

P.	At tandem agnosces. Du wirst mich freylich kennen. De meg-esmérsz még.

S.	Sanus hercle non es. Du bist wahrlich nicht witzig. Bizony te eszes nem vagy.

P.	Egone, an tu magis? Bin ich närrisch, oder du? Én-é vallyon, avagy te inkább?

S.	Vbi te novissem. Wo solt ich dich erkennt haben? Hol esmértelek vólna tégedet?

[[52]]

P.	In ludo litterario. Jn der Schul. Az Oskolában.

S.	Fuisti Condiscipulus? Bist du mein Schul-Gesell gewesen? Vóltál-é tanuló-társom?

P.	Ita, ferè biennium. Ja, fast zwey Jahr. Ugy, majd két esztendeig.

S.	Sine mecum recolam. Halt, laß mich besinnen. Had gondolkozzam róla magamban.

P.	Agnosce cicatricem. Schau diese Masen an. Esmérd meg a’ vak-sebet.

S.	Hanc tibi incusseram? Jch hab dir die geschlagen. Ezt én ütöttem vala.

P.	Cum theca pennaria. Mit einem Schreibzeug. A’ penna tartóval.

S.	De cicatrice te novi. An der Masen kenn ich dich. A’ vak-sebröl esmérlek.

P.	Vides, quod non insaniam. Sihest du, daß ich nicht thöricht bin. Látod, hogy nem bolondoskodom.

S.	De forma non novissem. Jch hätt dich an der Gestalt nicht gekan[n]t Abrázatodról nem esmértelek vólna meg.

[[53]]

LITIGANTIVM DE RE ABLATA. DIALOGVS XXVI.

PETRONIVS. THEODORVS.

P.	Redde, quod meum est. Gieb mir wieder, was mein ist. Add-meg a’ mi ényim.

T.	Quid vis, reddam? Was soll ich dir wieder geben ? Mit akarsz hogy meg-adgyak.

P.	Quid surripuisti. Was du mir weg genommen hast. A’ mit el-loptál.

T.	Nihil tibi surripui. Jch hab dir nichts genommen. Semmit töled el-nem loptam.

P.	Aufer Cavillum. Hör auf zu spotten. Ne patvarkodgyál.

T.	Non equidem cavillor. Jch spotte gar nicht. Én bizony nem patvarkodom.

P.	Quin reddis tandem. Wann giebst du mir es dann? Ha adod-meg tehát?

T.	Nihil herclè sumpsi. Jch hab dir warlich nichts genommen. Én bizony semmit el-nem vöttem.

[[54]]

P.	Ostende huc manus. Laß sehen deine Händ. Mutasd ide a’ kezedet.

T.	Hem ostendo, videas. Jch zeige sie, sihe da. Ihon meg-mutatom, lássad.

P.	Quid abstulisti? Was hast du genommen? Mit vettél-el.

T.	Equidem nîl abstuli. Jch hab eigentlich nichts genommen. Én bizonnyal semmit el-nem vettem.

P.	Excute manicam. Schüttel aus den Ermel. Rázd-ki a’ köntös uját.

T.	Tuo arbitratu. Nach all deinem Willen. A’ mint akarod.

P.	Inter vestes habes. Du hast es unter den Kleidern. Ruháid között vagyon.

T.	Tenta, quà lubet. Besuch mich, wo du wilst. Visgald-meg, valahol akarod.

P.	Novi Sycophantias. Jch kenn deine Falschheit wohl. Esmérem álnokságodat.

T.	Pergis molestus esse? Wilst du noch nicht aufhören? Még-is háborgatsz-é?

[[55]]

P.	Ablatum restitue. Gib mir wieder, was du genom[m]en hast. Add-meg azt a’ mit el-vettél.

T.	Furti me adlegas? Zeugst du mich eines Diebstals? Tolvajságot mondasz hozzám?

P.	Non furti, sed fraudts. Nicht Diebstahls, sondern Betrug. Nem tolvajságot, hanem tsalárdságot.

T.	Vlciscar hanc injuriam. Jch will’ diese Unbillichkeit rächen. Boszszút állok ezért.

P.	Et ego te vlciscar. Jch will mich auch an dir rächen. En-is te rajtad boszszút állok.

PRODEVNTIVM IN FVNVS. DIALOGVS XXVII.

THOMAS. GEORGIVS.

T.	Adesdum Georgi. Komm her Georg. Jöj ide György.

G.	Quid est? Cur me vocas? Was ists ? warum rufst du mich? Mi dolog? Miért hivsz engemet?

T.	Est, quod te volo. Jch bedarf dein. Oka vagyon, miért téged hivlak.

[[56]]

G.	Dictum puta. Ach ich weiß es schon. Meg-mondott dolognak álítsad.

T.	Quid censes, me velle? Was meinst du, daß ich will? Mitsodát álitasz, akarnám?

G.	Vt tecum ludam. Daß ich mit dir spiele. Hogy te veled jádzam.

T.	Totâ erras viâ. Du irrest gantz und gar. Távul vagy töle, más a’ dolog.

G.	Quid igitur est? Was ist es dann? Mitsoda tehát?

T.	Vaticinare. Rath du. Találd-ki.

G.	Nescio vaticinari. Jch kan nicht rathen. Nem tudom ki-tolálni.

T.	In funus prodibimus. Wir werden zur Leich gehen. Halottért kell mennünk.

G.	Quod funus dicis? Was ist das für eine Leich? Micsoda halottat mondasz?

T.	Quod sit, nescio. Jch weiß nicht, wer er ist. Ki légyen, nem tudom.

[[57]]

G.	Vnde autem nôsti? Woher weist du es dann? Honnan tudod tehát?

T.	Præceptor indixit. Der Schulmeister hats gesagt? A’ Mester hirdette.

G.	Quâ horâ efferetur? Wann wird man es hinaus tragen ? Hány órakor viszik-ki?

T.	Puto septimâ. Jch acht um siebene. Alitom, hogy hét órakor.

G.	Et ego prodibo. Jch will mitgehen. Én-is el-mégyek.

T.	Tu mecum ibis. Du wirst mit mir gehen. Te én velem jöj.

G.	Ero tibi comes. Jch will mit dir gehen. Társod leszek tenéked.

T.	Nec frustra hoc peto. Jch begehr dis nicht umsonst. Nem hejában kérem azt.

G.	Cur autem hoc petis? Warum begehrest du das? De miért kéred?

T.	Vt me doceas. Daß du mich lehrest. Hogy engem’ tanits.

[[58]]

G.	Quid te docerem? Was soll ich dich lehren? Mit tanítanálak tégedet?

T.	Vino benedicere. Den Wein gesegnen. Bort meg-áldani.

G.	Anne dum adfers? Meinst du, wann du ihn bringest? Akkor-é midön el-hozod?

T.	Rem ipsam dicis. Du sagest eben recht. Jól mondod: Igaz akkor.

G.	Sic ego dicerem. Also wolt ich sagen. Ugy mondanám én.

T.	Dic, jam ausculto. Sage an, ich mercke schon auf. Mond-meg, immár reá halgatok.

G.	Hoc vinum vobis faustum sit. Der Wein sey euch glückselig. E’ bor néktek egésséges légyen.

T.	Bono sit potus iste. Dieser Trunck sey euch zu gut. Ez ital egésségtekre legyen.

G.	Hoc vinum laeti bibite. Den Wein trincket mit Freuden. E’ bort vigan igyátok-meg.

T.	Quid sternutanti apprecer? Was soll ich den Niesenden wünschen? A’ ptrüszkölöknek mit kiváunyak?

[[59]]

G.	Sit tibi hoc felix. Dis sey dir glückselig. Egésség néked: Egésség utánna.

T.	Te DEUS servet. GOtt bewahre dich. Téged ISTEN meg-tartson.

G.	Quid auspicanti aliquid? Was dem, der etwas neues anfanget? Mit, a’ valamit kezdönek?

T.	Bene sit, quod instituis. Zu gut sey dir, was du anfangest. Jódra legyen, a’ mit kezdesz.

G.	Bono vertat, quod agis? Es gerath dir wohl, was du thust. Jó végre legyen a’ mit szerzesz.

T.	Quid proficiscenti? Wie, wann einer wegzeucht? Mit, az el-menönek?

G.	Sit iter hoc felix tibi. Dir sey der Weeg glückseelig. Ez út néked szerentsés légyen.

T.	Perfaustè solvas Anchoram. Jch wünsche, daß du mit Glück hin fahrest . Bóldog indulatod légyen.

G.	Sit lætus tibi reditus. Dir seye eine glückliche Widerfahrt. Vig légyen néked meg-térésed.

[[60]]

T.	Quid haec precanti referam? Was antwort ich dem, der solches wünscht? Mit felejek annak, ki illyent kiváp nékem?

G.	Tantundem tibi precor. Jch wünsche dir eben auch so viel. Szintén annyit kivánok néked-is.